Sikereink

Amiért érdemes velünk pszichodrámázni

Legutóbbi csoportunk végén megkérdeztük a tagokat, hogy kinek és miért ajánlanák a pszichodrámát.

Timi ajánlása ( az utolsó alkalom utáni napon küldte el nekünk sorait)

“Mindenkinek ajánlom, aki szeretne elindulni vagy már elindult az önismeret útján. Ez utóbbiakon belül is legfőképp azoknak, akik úgy érzik, valahol elakadtak. Akik könyvtárat tudnának nyitni az önismereti könyvekből, a polcon otthon, akik úgy érzik, nem segít már az önanalizálás, sem egy újabb terápia. Akikkel gyakran megesik, hogy úgy érzik, hiába, fenébe az egésszel, mert a tünetek ugyanúgy fennállnak. Nekik különösen ajánlom, hogy tegyek félre az elakadt lemezt, szálljanak ki a fejükből és nyissák ki az ajtót. Bízzák magukat a csoportra, ahol játékos formában, egymást segítve és a másikon keresztül tanulva jutnak közelebb magukhoz és a megismeréshez.
Ezen kívül mindenki olyannak, aki úgy érzi, ismétlődések sorozata az élete, aki már tizedjére lép ugyanabba a pocsolyába és felmerül benne a kérdés, hogy lehet, hogy nem a világot kellene okolni.
Akinek gyanúsan folyton ‘minden baja van’. Betegségből betegségbe esik. Vagy csak nem tud már semmire rendesen fókuszálni, mert állandóan fizikai panaszok gyötrik. És felmerül bennük, hogy a kiütések nem a kemikáliás mosópor-, a gombás megbetegedések nem az uszodai rossz higiénia vagy az állandó fejfájás nem a front miatt vannak és „úristen, mi van, ha az IR/PCOS-t is én okoztam magamnak???”
Ezt felismerni már az első lépés.
A második elmenni a csoportba, ahol biztonságos közegben, olyan emberekkel lehetsz, akikkel az utcán talán szoba se állnál, de akik valamiben mégiscsak hasonlítanak rád. A bátorságban és a nyitottságban mindenképp, hogy elmennek az első csoportra.  :)”

Orsi visszajelzése (ő a legutóbbi csoportunkba járt és az utolsó alkalom utáni napon küldte el nekünk visszajelzését)

“Számomra a pszichodráma egy olyan önismereti út, mely nagyon finoman, nagyon lágyan, de immár kétségek nélkül indít további utamra az életben.
A 15 alkalom után feltárultak gyengeségeim, erősségeim még nagyobb erényekké lettek.
Megtanultam, hogy ne ítéljek elsőre. Megtanultam, hogy minden emberi viselkedésnek és magatartásnak oka van.
Szeretni idáig is tudtam. Most megtanulok megbocsátani is. ”

Régi csoporttagjaink visszajelzései arról, hogy mit adott nekik a pszichodráma, a csoport.

Eszter visszajelzése (ő a második csoportunkba járt, és a csoport vége után pár hónappal küldte nekünk ezt a visszajelzést)

“Én most nagyon jól érzem magam. Rátaláltam a diétára (…), amit könnyedén betartok és ami meg ennél is fontosabb, hogy visszataláltam a mozgáshoz, még örömet is tud adni (…)
Június eleje óta 17 kg-ot fogytam, nagyon-nagyon jól érzem magam a bőrömben. (…) Óriási hozadéka is van a fogyásnak, az inzulinom olyan szépen alakult, hogy levettek a Meforal-rol, sőt a vérnyomáscsökkentők közül is az egyiket teljesen elhagyhattam, a másikból is csak egy nagyon picit szedek. A pajzsmirigy érték is nagyon szépen alakul, lehet hogy abból is kevesebbet kell majd szednem. Nekem ez a sok pozitív változás akkora erőt adott és ad, hogy remélem képes leszek a folytatásra, de főként ennek a sok leadott kilónak a stabilizálására.
Úgy gondolom azonban, hogy ez nem csak egyedül az én érdemem, ehhez ti is kellettetek, nélkületek nem ment volna. Ha nem találkozunk, akkor nagy valószínűséggel tovább ücsörögtem volna a saját kis langyos pocsolyámban. És továbbra is nagyon boldognak éreztem volna magam, de őszintén, most egy kicsit lehet hogy boldogabb és elégedettebb vagyok mint 1 éve. (…)
Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott bennünket, szeretném mindegyikőtöknek megköszönni ezt az elmúlt évet. Ildinek és Enikőnek azt, hogy jó kis gazdáink voltatok, mellettetek biztonságosabban és stabilabban erezhettem magam.  Nektek lányok pedig azt, hogy így szerettük és támogattuk egymást. (…)
A szívembe zártalak benneteket. (…)”