A pszichoszomatikus betegségek fogalma olyan betegségcsoportokat jelöl, melyekben döntő az organikus elváltozás, de a betegségek kialakulásában és fenntartásában kimutatható a pszichés tényezők szerepe. Az orvostudomány mai álláspontja szerint a pszichoszomatikus betegségek kialakulásában több tényező is szerepet játszik: kifejezett organikus sérülékenység, már meglevő szervi gyengeség, és érzelmi trauma.
A pszichoszomatikus betegségek kezelésében tágabb értelemben pszichoszomatikus szemléletről is lehet beszélni, amely olyan modellt jelent, ami az embert pszichés és szomatikus egységként kezeli. Az ezzel a témával foglalkozó orvosok, kutatók egyetértenek abban, hogy a gyakorlati orvoslás tulajdonképpen mindig pszichoszomatikus volt. A test és a lélek szétválasztása csak a modern orvostudomány fejlődésével vált egyre hangsúlyosabbá, amikor is az orvostudomány középpontjába a betegségek testi okainak kutatása került. A múlt században egyre több orvos kezdett el foglalkozni a lélek hatásaival a testi tünetekre, ugyanakkor még a kifejezetten pszichoszomatikusnak tekintett orvosok is elkülönítették a tisztán pszichoszomatikus betegségeket és organikus betegségeket.
Ma a pszichoszomatika újradefiniálása zajlik, a kutatásokban részt vesznek a magatartásorvoslás, az orvosi pszichológia képviselői is. Egyre több kutatás kapcsolja össze például az elhízás és a II. típusú cukorbetegség kialakulását és fennmaradását a tartós stressz negatív hatásaival.
Nincs még vége, olvass tovább!