A különböző orvosi és magatartástudományi kutatások egyre inkább egyetértenek abban, hogy mind a cukorbetegség, mind a kövérség hátterében a genetikai hajlam mellett az egyik kiváltó ok a stressz. Az inzulinrezisztenciát a cukorbetegség előszobájának is szokták nevezni, éppen ezért feltehetően az inzulinrezisztencia kialakulásában is jelentős szerepe van a tartósan fennálló stressznek.
Már 300 évvel ezelőtt felfigyelt egy angol orvos a depresszió és a cukorbetegség közti összefüggésre: Thomas Willis szerint a diabétesz hosszan tartó szomorúság és keserűség eredménye (Nagy et al, 2011). Azóta már kimutatták, hogy az emocionális stressz valóban növeli a vércukorszintet, és a vizeletben is cukorürítést idézhet elő. (Cannon, 1915, „harcolj vagy menekülj” állapot) (Luban-Plozza, Pöldinger, Kröger, 1994)
A depresszió előfordulási gyakorisága diabéteszben kétszer, háromszor több, mint a normál populációban. Az összefüggés valószínűleg egy oda-vissza kapcsolat: a depresszió a diabétesz kialakulásának független kockázati faktora, feltehetően a megváltozott neuroendokrin homeosztázis miatt. Emellett a depresszió károsan befolyásol számos magatartási tényezőt, depressziós betegek gyakrabban táplálkoznak egészségtelenül, dohányoznak, és nem mozognak, stb. Ezek a tényezők kiválthatják a diabéteszt, illetve súlyosbíthatják annak kimenetelét. Ugyanakkor maga a diabétesz is kockázat a depresszió kialakulásában, a betegséggel összefüggő stressz miatt, illetve a szövődményektől való túlzott szorongás miatt (Nagy et al, 2011).
A cukorbetegek életében az evés központi szerepet tölt be, az étkezés feletti kontroll gyenge, és sérülékeny. Ismeretes, hogy mindenféle diéta tulajdonképpen serkenti a túlevést, így a diétázás folyamata automatikusan összefonódik az evés feletti kontroll elvesztésének élményével. A diétázás, vagyis az evés korlátozása élettani és pszichológiai késztetést jelent a túlevésre. A cukorbetegségben és inzulinrezisztenciában korlátozni kell a szénhidrát-bevitelt. Ez különösen nehéz, amikor úton-útfélen olyan péksüteményekkel találkozunk, melyek édes illata a nagyvárosokban mindent beterít. Az evés feletti kontroll elvesztése miatt a betegek utólag vádolják magukat, amely frusztrációhoz, depresszióhoz vezet, és újabb evéssel kárpótolják magukat. Az evés számukra ilyenkor örömforrás (a pszichoanalitikus felfogás szerint). (Sal, Papp, Perczel-Forintos, 2012)
Nincs még vége, olvass tovább!